A Tokaj-hegyaljai borvidék zárt borvidék, ami azt jelenti, hogy ide más területről nem szabad szőlőt, mustot vagy nem palackozott bort beszállítani.
A legismertebb magyar borvidék, ahol a borászatnak évezredes múltja van. Világhírre a XVII. században tett szert, amikor áttértek a kései szüretelésre és az aszúsodott szőlő felhasználásával a Tokaji aszú és a szamorodni készítésére.
A borvidéken termelt hagyományos fajták a Furmint, a Hárslevelű és a Sárga muskotály, kisebb mennyiségben a Kövérszőlő. Újabban az Oremus nevű fajtát is termeli néhány szőlészet.
A borvidéken kb. 6000 ha szőlőterület van.
Az aszúsodás lényegében nemes rothadás, ami kedvező időjárás esetén jön létre.
Ha az érési időszakban van néhány napos csapadékos időjárás, akkor a bogyók egy része a felszívott nedvesség miatt megreped. Ez a világ más borvidékein egy "rettenetes csapás", mert a termés elrothadásának kezdetét jelenti.
Más borvidékekkel ellentétben a Tokaj-hegyalján , ha az esőt újra napsütéses időszak követi, a területen nagyon erősen jelen lévő gomba flóra, a Botrytis cinerea megtelepedik a bogyók repedésein, és a nemes penész lezárja a repedéseket. A penésszel fedett repedéseken keresztül a víz távozik a bogyóból. Az így összetöppedt bogyókban a cukor és a vonadék anyagok koncentrációja növekszik. Az aszúszemekből nyerhető "must" cukortartalma 450-700 gramm/liter. A Botrytis hatására jellegzetes aromaanyagok keletkeznek, ami megkülönbözteti az aszú borokat a világ minden más borától.